Gina Lollobrigida. Claudia Cardinale. Monica Bellucci. Isabella Rossellini. Sophia Loren. Tehetséges, elbűvölő, varázslatos színésznők, kiknek szépsége bejárta a világot, eljutott az összes nemzet férfiainak szemébe és fejébe, és befolyásolta nők millióinak öltözködését, stílusát, és viselkedését. Amikor egy beszélgetés kapcsán felmerülnek a híres és gyönyörű nők, minden alkalommal valaki bedobja a fent felsorolt femme fatalék egyikét. Nekik köszönhetően az olasz nők örökre biztos kecót béreltek ki maguknak az átlag szép nők világ ranglistájának felhőkarcolójának felsőbb emeletén. Persze közvetlen szomszédaik a tüzes, homokóra spanyolok, az amerikai szilikon szépségek, a brazil párducok (a dél amerikaiak úgy általában), és sok férfi álma a konszolidált ázsiai nő, visszafogottságukkal és bűbájos futószalag külsőjükkel. És hát ott vannak A Magyar Lányok. Róluk többet kicsit később.
De hát mi is a szépség valójában? Létezik-e vajon egy objektív definíció, mely tudatosíthatná az emberrel csakúgy mint azt, hogy mi az a tenger és mi az a tapír. A Kislexikon szerint a szépség az esztétikai minőségek egyike, és "vitatott, hogy az embertől függetlenül, a természetben is létezik-e." Giordano Bruno ezt úgy egyszerűsíti le, hogy "semmi sem abszolút módon szép; ha egy dolog szép, valamely vonatkozásban szép." És félig meddig egyet kell ezzel értenem. Ha az aktuális témát tekintjük, egyrészt úgy gondolom, hogy lehet egy nő kifejezetten szép valakinek a szemében, valaki más számára viszont abszolút érdektelen. Több faktor is akad, amely befolyásolja a véleményt. Lehet ez kultúra beli különbség: a Japán szépségkirálynő nem feltétlenül nyerné el a Francia szalagot. Lehet kisugárzás kérdése: ebben Angelina Jolie bármikor veri Jennifer Anistont. Természetesen, lehet ez a faktor az érzelmi kötődés is, például ahogyan Anton Csehov fogalmaz: "a vak szerelem mindenütt ideális szépséget talál." Másrészt viszont biztos vagyok abban is, hogy vannak nők, akik láttán kivétel nélkül mindenkinek felcsillan a szeme, leesik az álla, vagy/és elakad a lélegzete, és akiknek a legszigorúbb zsűri is megadná a 12 pontot a 10-ből. Ezek a nők gyakran azok, akik egy nemzetet híressé tesznek, puszta szépségük által, és ezek a nők azok, akik kivívják az elismerést zászlójuk lányai számára. Viszont úgy látom, hogy itt rejtőzik az apró tévedés. Mert ezek azok a nők is, akik a legtöbb országban ritkák. És itt lépnek be a magyar lányok a képbe.
Amikor megérkeztem Olaszországba, biztos voltam benne, hogy rengeteg szép nőt látok majd (legalább amennyi Olasz csődört), hiszen itt a "Ciao, bella!" majdhogynem az alap köszönés alternatívájaként szolgál. Vártam a szembe sétáló Cardinale-kat, a föld fölött lebegő Loreneket, és a csábos Belluccikat. De nem jöttek. Elteltek napok, semmi. Elteltek hetek, niente. Már több, mint egy hónapja vagyok itt, jártam keltem más városokban, buliztam elit klubbokban, táncoltam olcsó discókban, boroztam füstös pubokban, figyeltem az egyetemen, sétáltam a divathódította belvárosi utcákon, vásároltam a zöldségesnél, pizzáztam a sarki étteremben...és láttam körülbelül, maximum öt olyan lányt, akire inkább a dögös, helyes, különleges, vagy aranyos jelzőket használnám. De a szépet nem. Uraim azt kell, hogy mondjam: elképesztően mázlisták vagytok velünk, magyar lányokkal. Ugyanis a magyar lányok tényleg világszépek. Csak mi már megszoktuk ezt, hiszen mindennap szépségkirálynők között sétálunk. Érd Ófaluban, a sarki közért pénztárosnője is elvinné a pálmát itt Reggio Emiliában. A Balettcipő pincérnője topmodell lehetne Milánóban. A Westend mozi jegyszedője lábai előtt pedig ott heverne Róma összes gazdag ficsúrja.
A konklúzió tehát a következő: bár nekünk is van Karády Katink, Gábor Zsazsánk, Debreczeni Zitánk, és Kapócs Zsókánk, a különbség az, hogy nálunk ők nem mennek ritkaszámba. Az átlag magyar lány gyönyörű, míg az átlag olasz nő egyszerűen átlagos, vagy azalatti. És elképesztően jó érzés volt erről személyesen megbizonyosodni, hiszen manapság sokan hajlamosak kevés olyan okot találni, amiért érdemes lenne büszkének lenni hazánkra. Nos, tessék (és) lássék.
